Magyar Zenés Színház
Nagyszerű és izgalmas előadás.
Szabó Magda regénye leginkább az 1976-ban forgatott filmes adaptációból ismert és lett kultuszfilm és - kultuszregény.
Az erkölcs, a becsület, a való élet kegyetlensége keveredik a tinédzser lányok felnőtté válás előtti, kamaszos problémáival. Álomszerű gyermekkorukat felforgatja a történelem és egyik pillanatról a másikra kell felnőtté válniuk.
A regény és a film önmagában is kerek egész. De mindenképpen szükség van arra, hogy a mai tinédzsereknek is érthető, fogyasztható legyen. (Ki és hogyan tud ma már azonosulni egy szigorúan zárt, vallási tanintézet történetével!?)
Erre való a zenés forma, a musical tömörített világa. A fiatal lányok (és mindenki más is) könnyebben élik meg a történetet, ha segít a muzsika előcsalogatni az érzelmeket. Pláne, ha jó az a muzsika. Kocsák Tibor zenéje remek, szolgálja a történetet.
Kérdés: mennyire vész el Szabó Magda története és regényének hangulata? Számomra nagyon.
De új megvilágtást kap, maivá teszi a modern forma.
A veszprémi előadás nagyon élvezhető. Nem csak azért, mert jó a muzsika és a rendezés. Hanem azért is, mert a kislányok (és a színésznők, színészek) egytől egyig ragyogóan játszanak, énekelnek. Élettel telítik meg a színpadot és egész lényükkel, fiatalságukkal átütő hatást gyakorolnak a nézőre.
Nem tudom, milyen merítéssel dolgoztak az alkotók, az ország mely részeiből jöttek az iskolások. Mindenesetre nagy elismerés az alkotóknak!
Tóth Loon rendezése színész- és színházközpontú: látszik, hogy szívvel-lélekkel teszi és nem csak szakmai hidegvérrel. Színész vezetése és (díszlet) mozgatása annál is inkább nehéz lehetett, mert a szereplők nagy része nem profi színművész, hanem önmagát alakító fiatal, tizenéves lányka. Az összhatás mégis az, hogy ez egy régóta közösem működő egységes társulat játékát látjuk!
A jelenetek és a helyszínek zökkenőmentesen kavarodnak, változnak egy másikba: az össszhatás nem bomlk meg, az előadás folyamata nem akad meg.
Rovó Tamás koreográfiája ötletesen egyszerű, de mégis hatásos. A művészeknek nem kell kifacsart, tánckari mozdulatokat magukra erőltetniük: természetesen mozognak, ami néha profi táncnak látszik. A táncképek nem hagynak hiányérzetet és illeszkednek a darab hangulatába.
A színészek közül kiemelném Máté P. Gábort. Ő játszotta Kőnig tanár urat.
Karakter színészeknek ritkán adatik meg, hogy főszerepet játszhatnak. Kivéve akkor, ha az a szerep kiált utánuk és a rendezőnek (és igazgatónak) van annyi kurázsia, hogy fel merje vállalni a kihívást és bízzon színészében.
Annyit tudok hozzáfűzni, nagyszerű választás: Máté P. Gábor és Kőnig tanár úr hitelesen, sőt egyenesen megrendítően ábrázolja az esetlen kisembert és közben sikeresen leplezi a mélyen megbúvó hőst. Ja, és még énekelni is tud!
Tóth Loon rendező óhaja és reménye, hogy azok közül a fiatalok közül, akik eddig nem olvasták Szabó Magda regényét, talán a musical hatására előveszik, beigazolódni látszik: lányommal együtt néztem az előadást, aki pár napon belül levette a polcról a kötetet...
Bozsó József