baner

Magyar Zenés Színház

HELLÓ, DOLLY

Wilder-Stuart-Hermann

HELLÓ, DOLLY – musical

Turay Ida színház

Rendező - Verebes István

Bemutató – 2015. október 15. (Láttuk 2016. február 06. Kálvária tér)

 

Ki ne ismerné a Helló, Dolly történetét? Ha nem is a Thorton Wilder regényéből írtat, a Házasságszerzőt, inkább a Gene Kelly által rendezett filmmusicalt, Barabara Streisanddal.

Magyarországon többször bemutatták. Legelőször az Operettszínházban Psota Irén és Feleki Kamill főszereplésével. De két évvel ezelőtt látható volt a Kecskeméti Katona József színházban is, Kállay Borival a címszerepben. Volt szerencsém látni: nagyszerű előadás volt.

Sajnos ez a Turay-s Helló, Dollyra nem mondható el nyugodt szívvel. Habár a lehetőségekből megpróbált a rendező, a koreográfus és a színészek minden tőlük telhetőt kihozni, ez csak részben sikerült.

A zenedramaturgia:

Egy musicalben azt hiszem ez a legfontosabb alkotó elem.

Nos, ezt az előadást csak erős jóindulattal lehet musicalnek nevezni. Az eredeti musicalhez képest ugyanis nagyon sok a zenedramaturgiai hiba. Kezdjük talán azon, hogy az eredeti dalokból sok kurtításra került, vagy egyszerűen ki is maradt. Sőt, a tárgyalás egész jelenetét kiirtották a darabból, holott ebben a jelenetben van Cornelius Tackl szerelemről énekelt dala. Talán a musical legszebb száma. Sövegjártó Áron még el is tudta volna énekelni…

A másik zenedramaturgiai bukfenc a három betétszám. Betétszámot musicalbe nem szoktunk betenni, ugyanis musicalekben a zeneszámoknak dramaturgiai funkciója is van – előre viszi a cselekményt, sokszor történetet mesél el. Nem csak a lelki állapot, vagy az érzelem közvetítés a célja.

A betétszámok lényege a hangulati, érzelmi kifejezés. (Operettekben ezért lehet táncszámokat cserélgetni.)

Az első felvonásban Vandergerdernek, (Győri Péternek) tettek be egy vidám kis szólódalt. A probléma csak az, hogy ez a nőkről és a szívről szóló vidám dalocska teljesen ellentétes Vandergerder morózus jellemével. S habár Győri Péter remekül megoldja a feladatot, a szerepet és a darabot is gyengíti…

A második felvonásban a két segéd beírt duettje is kényszerített. Ráadásul hangszerelése és stílusa elüt a Helló, Dolly zenei hangzásától.

Szerintem ezek a változtatások feleslegesek. Jobban jártunk volna, mi nézők is, ha megpróbálták volna az eredeti musical dalokat hiánytalanul felrakni a színpadra…

 

A díszlet:

A színház méreteihez képest robosztus és attól függetlenül, hogy a falak kereten belül forgathatóak, statikus és ettől konzervatív (és egy idő után kissé unalmas lesz).  A változások, főleg a bútorok cseréje az első felvonásban nehézkessé válik. Talán jobb lett volna kicsit mobilabb, játszhatóbb díszletet terveztetni.

A második részben a forgatható szeparé jó ötletnek tűnik. Azonban minden forgatás leállítja a darabot, megszakítja a cselekmény. Sohasem jó, ha a változás fő atrakcióvá válik. Külön zavaró, hogy a díszletmozgató munkaerő látszódik, lebuktatva a mechanizmust. Hiába van rajta csokornyakkendő, mégis látjuk rajta, hogy civil... pláne, amikor az éppen színpadon levő Rudolf főpincérnek (Boros Zoltán) kell kiszaladnia a színről és szólni neki, hogy forgasson...

 

A koreográfia (Borbély Krisztina)

Alapvetően jó. A pincértáncok kifejezetten ötletesek, lendületesek. A koreográfus arról nem tehet, hogy az énekelt számok táncrészei nagyrész ki lettek húzva. Ennek talán három oka lehet: a kevés idő, vagy a színészek tánckészségének hiánya… vagy a rendezői koncepció?

Ennek ellenére az első felvonásból szerintem többet lehetett volna kihozni, koreográfiai szempontból (is).

 

A rendezés (Verebes István)

A kérdés az, ami bennem felmerült, hogy egy ilyen nagyformátumú művészembernek mi célja és művészi akarata lehet egy világmusicalt egy kamaraszínházban létrehozni? Milyen kihívás mozgathatta…?

Maga a rendezés korrekt: hagyományos, színész- és történet központú. De érzésem szerint nem a Helló, Dollyt rendezte meg, hanem a Házasságszerzőt… Hogy ez tudatos volt vagy nem, nem tudom megítélni.

De ha igen, ha nem bízott abban, hogy ez a társulat és ez a színház meg tudja oldani a feladatot, akkor nem értem a motivációt. Ha közben jött rá, akkor igen. De akkor is van kézenfekvő megoldás ilyen esetekre...

 

A zenei kíséret (Berkes Gábor)

Alapvetően a zenei kíséret jól hangzik annak ellenére, hogy play back. Zavart viszont, hogy a számok többnyire konkrét vég nélkül abbamaradnak, elsikkadnak. Így a néző sokszor nem tudja megítélni, hogy hol van vége a számnak, ezért nehezen kezd tapsolni. A mikroportok néha kimaradnak. A zenei élmény nem százszázalékos. Az zenei alap sokszor halk és elmosódott.

Másik probléma, hogy a számok tempótlanok, sokszor lassúak. Ettől nem lesz frappáns a dal és a mozgás, elveszti energiáját és jellegtelen lesz, leejti a hangulatot. 

 

Művészek

A színészek (és a táncosok) mindent megtesznek azért, hogy élvezhetővé tegyék a darabot. Vannak kifejezetten jó alakítások: 

Győri Péter nagyszerű Vandergerder, a morózus öregúr szerepében. Sőt, kifejezetten szépen énekel. Selymes, bársonyos baritonja van. Igaz, ebben segít a hangfekvésére transzponálás, de ez semmit sem von le művészi értékéből.

Sövegjártó Áron mint midnig, most is remekül játszik és énekel Cornelius szerepében. Néha azonban kiesik az énekstílusból: magas hangoknál "árázni kezd". Nem kellene, egyébként is halljuk, hogy van hangja. (Ezért is sajnálatos, hogy nem hallhattuk tőle a "Szerelem dalt")

Rubóczki Márkó Barnaby szerepében kifejezetten tetszett. Nagyszerűen hozta a naiv fiatal, becsületes barátot. Jól mozog. Sajnálatos, hogy szinte semmi énekhanggal nem rendelkezik. Talán ezen lehetne javítani, mert ígéretes tehetség.

Germán Lívia Miss Molloy-ként remek, nagyszerű szarkasztikus humora van. Ha majd elhiszi magáról, hogy tud énekelni (mert tud) és nem fél a magas hangoktól, akkor a szólószáma is jó lehet. Mentségére legyen mondva: kissé lassú a zenei kíséret.

Rárósi Anita Miss Minny Fay szerepében az, aminek lennie kell. Sem több, sem kevesebb. Így jó.

És végül, de nem utolsósorban

Détár Enikő Dolly-ként mind alkatilag, mint színészileg tökéletes választás. Csinos, elegáns, nett nagyasszony. Beérett a szerepbe. Azonban kicsit szeriőz: néha lehetne kicsit tempósabb, harsányabb, energikusabb.

 

Összefoglalás

Ezen az oldalon nem szeretek olyan zenés darabokról írni, amelyek nem tetszettek maximálisan. Csak azért teszek kivételt, mert a Turay színházhoz és annak zenés részéhez erősen kötődtem régebben.

Véleményem szerint a Turay színházas Helló, Dolly inkább nevezhető zenés játéknak, mint musicalnek: inkább próza zenével, mint musical.

Ha így nézzük, akkor élvezhető előadás. 

 

 

Bozsó József