Magyar Zenés Színház
1995.
Víg özvegy - St. Brioche, Fővárosi Operettszínház
Az Operett Színház nagy sikerei közé tartozik ez a Szinetár Miklós rendezés. Az eredetihez képest kissé át lett írva: két kisebb szerepből nagyobbat kovácsoltak, így igazi táncoskomikusa és szubrettje lett a darabnak. Lényegében Oszvald Marikára szabták át a darabot, akinek partnere lehettem. De játszotta Teremi Trixi is. Jártunk vele Japánban és Németországban több alkalommal. Ma is fut az Operettben. Nem tudom, hányadik előadásnál tart; én több mint százhúszszor játszottam.
Önálló est Fészek klub
Nem tudom, hogy jött az ötlet, azt hiszem Nemlaha Györgynek, az MTV szerkesztőjének jutott eszébe, hogy az Önálló estek sorába én is bekapcsolódjak. Meghívtam kedvenc kollégáimat, a színművészetis osztálytársaimat, Kocsák Tibor zeneszerzőt, aki tanárunk volt, és Antal Imrét, aki volt szíves elvállalni a konferálást. Arra emlékszem, hogy nagyon izgultam előtte, és nagyon fáradt voltam utána. Hogy közben mi történt nem tudom, mert arra már nem tudtam figyelni.
Die Lustige Witwe – St. Brioche, Fővárosi Operettszínház
A szokásos müncheni vendégjáték a szokásos nagy sikerrel.
Csárdáskirálynő - Bóni gróf, Tatabányai Jászai Mari Színház
Újabb tatabányai siker Maros Gábor rendezésében. A Kellér-Békeffy átíratot játszottuk, ami szerintem a legjobb változat: az 1954-es szövegkönyv Honthy Hannára készült, nálunk a felejthetetlen Németh Marika játszotta – egyetlen előadásban. Itt már súlyos beteg volt. Sajnos 1996 márciusában el is hunyt. Szerepét Medgyesi Marika vette át. Büszke vagyok arra, és nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy együtt dolgozhattam „A Primadonnával”, Németh Marikával. Féltve őrzöm a videó kazettát, amelyen ez az utolsó fellépése meg van örökítve.
Kritika: >> Néhány igazán kiemelkedő alakítás is teljesebbé tette a közös sikert. Bozsó József szinte akrobatikus ügyességgel „táncolta el” Bóni grófot. <<
{Komárom-Esztergom megyei 24 óra 1995. dec. 6. }
1996.
Die schöne Helena – Orestes, Fővárosi Operettszínház
Újabb németországi vendégjáték.
Dobostorta - Rudi, Fővárosi Operettszínház
Ez az egyetlen bukás, amiben – szerencsémre – részt vettem. Pedig nem indult rosszul a dolog. Lelkesen fogtunk a munkába, hiszen frissen írt operettről volt szó, ami már nem fordult elő nagyon régóta. Az alkotók / Csemer Géza, Szakcsi Lakatos Béla / ránk írták a számokat, a mi figuránkra írták a szerepeket. Sajnos a rendező kiválasztása volt a fő hiba. Horváth Péter egy sikeres musicalrendezésen túl volt, de operettet még nem rendezett, s mivel írói hajlamokkal is rendelkezett, erősen belenyúlt a szövegkönyvbe. Ez eredményezte azt, hogy az operett lassan drámaiasodott, és végül egy felemás se nem operett, se nem musical valami jött létre. Végül 17 előadást ért meg, aminek a végén Horváth Péter elismerve „bűnösségét”, elnézést kért. Sajnálom, mert ha ez az operett sikeres lett volna, talán újabbak is születhettek volna. Egy elnézéskéréssel még a bűn, bűn marad!
Marica grófnő – Zsupán, Kálmán Fővárosi Operettszínház
Kritika: >> Aztán ott van az a Bozsó gyerek. Bozsó József lehet, hogy már nem is annyira gyerek, de szerepe szerint mindenképpen csintalan, hiszen táncos-komikus. Bajuszával, illetve annak leesésével, vagy nem leesésével a rosszullétig kacagtatta meg a közönséget. (Mellettem ült egy nő, azt hittem, orvost kell hívni, annyira nevetett. Lehet, hogy a munkahelyén még most is ezen kacag.) Hogy ez a bajusz-betét direkt, vagy spontán volt, nem tudom, de én bevenném minden este. <<
{Pesti Műsor}
Lili bárónő - Frédike, Utazó Társulat
Nem tudtam, hogy ezt az új premiert hogyan jellemezzem. Valójában az Operett Színház égisze alatt jött létre, ami a szereplőket, a díszletet, a ruhákat és a szervezést illeti, de lényegében utazó darabnak készült. Az Operettben csak próbáltuk a darabot, de sosem itt adtuk elő. Így elneveztem Utazó Társulatnak. Később aztán önállósodtunk, és számos operettet utaztattunk országon belül és néha kívül is.
1997.
Marica grófnő – Zsupán Kálmán, Tatabányai Jászai Mari Színház
A Csárdáskirálynő nagy sikere után Maros Gábor a másik nagy Kálmán Imre operettet is megrendezte, és ha lehet még nagyobb sikerrel. Sokat lehet köszönni Kardos G. György szövegkönyvének, amiben kipofozta az eredeti német változatot annyi jó magyaros humorral fűszerezve, hogy a néző a nevetéstől hasfájást kap. Én külön hálás lehetek neki, ugyanis az ő találmánya, hogy Báró Késmárky Pista öltözzön be Zsupánnak, hogy megtréfálja Maricát. Ettől a „színház a színházban” helyzettől válik aztán igazán viccessé a figura. Mondanom sem kell, hogy ez a változat az igazi.
Csárdásfürstin – Graf Boni, Fővárosi Operettszínház
Csárdáskirálynő – Bóni gróf, Fővárosi Operettszínház
Egy újabb Csárdáskirálynő, ezúttal Halasi Imre rendezés.
Luxemburg grófja - Brissard, Fővárosi Operettszínház
Iglódi István rendezése, klasszikus nagyoperett. Álljon itt egy írás Fáy Miklóstól, akitől joggal retteg a szakma, mert mindig könyörtelenül megírja véleményét. Nagyon ritkán ír jót valakiről, és már az alábbinak is örülni kellett.
Kritika:
>> … már jön is a szubrett és a táncoskomikus, gimbelem-gombolom, mindenféle kunsztokat mutatnak be, a férfi lenyújtja a lábát az erkélyről, a nő pedig ingázik rajta, ledobálják szerelmesen a ruhájukat, és ijedtükben a másikét veszik föl, gyorsöltözés és gyors szerepcsere, frakkos nő és szoknyás pasas fejezi be a táncot. Bozsó József jópofa, Teremi Trixi helyes. <<
{Népszabadság 1997}
Szabin nők elrablása - Szendeffy, Tatabányai Jászai Mari Színház
Fergeteges szereposztású újabb Kovács Zsuzsi rendezés. Lehoczky Zsuzsa, Galambos Erzsi, Benkóczy Zoltán, Kovács Zsuzsa, Szirtes Gábor és persze Teremi Trixi játszották ezt a zenés komédiát.
Kritika: >>Bozsó József a tőle megszokott magas színvonalon játszik, énekel és táncol<<
{Tatabányai néplap 1997.}
Montmartrey ibolya – Henry, a költő, Fővárosi Operettszínház
Nem sűrűn fut az Operettszínházban ez a Kálmán Imre operett. Talán azért, mert inkább kisebb színpadra való. Kamara operett. Igaz fel lehet javítani, de nagy revüképet egy padlásszobából nem nagyon lehet kierőszakolni. Három barátról szól, akik sülve-főve együtt vannak jóban, rosszban. Az drámaíró, a zeneszerző és a költő. A címszerepben Teremi Trixi volt látható. Kimagasló színészi alakítást nyújtott Bakai László, aki igazi chaplini figura.
Gyémántoperett / Gála / Fővárosi Operettszínház
Erre az előadásra, amely az Operett Színház 75. évfordulóját ünnepelte, nagyon büszke vagyok. Hagy legyek egy kicsit szerénytelen: ez a gálaelőadás nem jött volna létre, ha én nem vagyok! Az ötlettől a kivitelezésig, a pénz megszerzésétől a kifizetésig, a televíziós felvételtől annak leadásáig szinte mindent én intéztem. Én hívtam meg a művészeket és állítottam össze a műsort. Persze ehhez az is kellett, hogy a színház akkori igazgatója, Halasi Imre olyan pozitívan álljon hozzá, és saját ügyének tekintse.
1998.
Víg özvegy – St. Brioche, Utazó Társulat
Macskák - Ben Mickering /felújítás/, Madách Színház
Nagy örömömre ebben az évben újra beállhattam a Macskákba. Igaz, csak pár előadásban vettem részt, amíg Weil Robi, aki akkor állt be „Ben Mickering” szerepébe, mikor én eljöttem, más elfoglaltsága miatt nem tudott szerepelni. Borzasztóan örültem. Ne mondják el, de ingyen is eljátszottam volna!!
Das Land des lechels – Graf Pottestein, Budapesti Operettszínház
A Mosoly országa németül Münchenben.
Mosoly országa - Hadfaludi Feri, Budapesti Operettszínház
Lásd: 1990. Annyit azért hozzá kell tennem, hogy ezt az előadást sokkal jobban szerettem, mint a ’90-est. Talán azért, mert ehhez a szerephez és darabhoz nem árt megélni egy bizonyos kort. Úgy érzem, minél idősebb vagyok, annál jobban érzem ezt a szerepet. Halasi Imre rendezése.
1999.
Cigánybáró - Carnero, Budapesti Operettszínház
Halasi Imre rendezése, aki merészen arra gondolt, mi lenne, ha Carnerot, ezt az idős császári tisztviselőt átíratná táncoskomikusra. Én is csodálkoztam, mikor megkaptam a szerepet, hiszen hozzá voltam szokva a fiatal naturburs szerepekhez. Oszvald Marika és Udvarias Katalin voltak partnernőim, akikkel ez az agg, beteg ember végül táncra perdült. Annyira el voltam maszkírozva, hogy anyukám is csak a hangomról ismert meg, mikor megnézte az előadást. Nagy feladat volt annál is inkább, mert a rengeteg szöveg mellett szinte az első perctől kezdve a végéig benn kellett lennem a színpadon, plusz énekelni és táncolni. Mindezt talpig maszkban!
Cigeunerbaron - Graf Carnero, Budapesti Operettszínház
A Cigánybáró német változata tán még nehezebb volt, mint a magyar. Nem azért, mert németül kellett játszani, hanem azért, mert szerepem szerint császári biztos voltam, aki bizony elég veretesen beszél, nem azon a „konyhanyelven”, amit megszoktam. Valódi irodalmi németet kellett beszélnem, és ez azért volt nehéz, mert egy német szájából is nehezen érthető. De valahogy megbirkóztam vele.
Csárdáskirálynő – Bóni gróf, Utazó Társulat
Cigánybáró – Carnero, Utazó Társulat
| « Előző oldal | Következő oldal » |