Magyar Zenés Színház
1987.
Robin Hood - Bandatag, Fővárosi Operettszínház
Az első kiírt szerepem három mondattal, de sok tánccal és egy énekbetéttel. Nagyon élveztem és szerettem. Televíziós felvétel is készült belőle.
Carussel – ifj. Enoch Snow, Fővárosi Operettszínház
Erre a szerepre nem nagyon emlékszem, nem volt igazán emlékezetes. Valójában 1986-ban mutattuk be, de akkor csak egy rendőrt alakítottam, aki csak cselekszik, de nem beszél. Később kaptam meg ezt a kis szerepet. Azt hiszem összesen két jelenetben vettem részt.
Mennyből a telefon - Jacomo, Fővárosi Operettszínház
Ez már „komoly” szerep volt: ötmondatos monológ. Egy kis sztori is tartozik hozzá.
Szövegem szerint a harmadik felvonásban be kellet jelentenem egy papot a következő szöveggel;
-Megérkezett a fő-fő-fő Titkár!
Igen ám, de Tímár Béla, a darab rendezője egy törpét szerződtetett erre a szerepre. Az akkori politikai rendszer miatt ezért a főpróba előtt átírták a szövegemet „fő-fő-fő Úrra”.
Elérkezett a főpróba, ahol természetesen a régi szöveg ugrott be. A közönség nagy hahotával fogadta a törpe főtitkárt. Az öltözőmben már várt az akkori igazgató, Keszler elvtárs - aki amúgy egy nagyon rendes ember volt – és közölte velem, hogy ha még egyszer főtitkárt mondok, kénytelen lesz elbocsátani. Szerencsére ezután mindig tudtam koncentrálni „új” szövegemre…
Bocaccio - Tofano, Fővárosi Operettszínház
Seregi László egyik legnagyszerűbb rendezése volt. Örülök, hogy benne lehettem. Ez már igazi szerep egy komplett énekversszakkal, és több fontos jelenettel. Persze még nem főszerep, de nagyon szívesen gondolok vissza rá.
Hegedűs a háztetőn - Fegyka, Fővárosi Operettszínház
Az a nagy szerencse ért ebben az évben, hogy kiválasztottak egy nagyon fontos szerepre abban a klasszikus musicalben, amely az Operettszínház legendái közé tartozott. Először dolgozhattam együtt Bessenyei Ferenccel, Fónay Mártával, Petress Zsuzsával és a darab rendezőjével, a szintén legendás Vámos Lászlóval.
A Jézusfaragó ember - Károly, Jurta Színház
Életem kevés prózai szerepe közül az egyik. Mivel még másodéves főiskolás voltam, mindent el kellett vállalnom, ami egy kis plusz jövedelmet biztosított. Kazán István, főiskolai osztályfőnököm volt a darab rendezője. Megható és megrázó történet a havason dolgozó favágókról. A Jurta Színház akkori fél-ellenzéki, tűrt-tiltott helyzete furcsa munkahangulatot teremtett.
Itt tanultam meg, hogy a színház nem csak szerepekből áll: magunk építettük a díszletet.
Sokat tanultam Keres Emiltől és a főszereplőtől, Dózsa Lászlótól.
Népliget story / Gála / Jurta Színház
A Jézusfaragó ember bemutatója után rögtön elkezdtük próbálni a Népliget storyt. Népligeti melódiák egymásra fűzött változata volt sok tánccal. Szintén Kazán István rendezése. Itt már koreográfusként is dolgoztam. A gázsink nem volt magas, nem is kaptuk meg! Ezért egy kis cselhez folyamodtunk. A színház igazgatója /lényegtelen a neve, de hírhedt ember volt; önbíráskodásért el is ítélték/ kereken megtagadta, hogy fizessen. De ami jár, az jár! Színművészetis osztálytársaimmal mosolygósan közöltük a pénztáros nénivel, hogy a direktor úr engedélyezte a kifizetést. Meggyőzőek lehettünk, mert a néni szó nélkül fizetett. Utólag hallottuk, milyen fejmosást kapott szegény. Mondanom sem kell, többet nem dolgoztunk a Jurta Színházban, de nem is bántuk. Rövid időn belül be is zárták.
Bestiák - Hamiskártyás, Rock Színház
A Rock Színházhoz fűződő kapcsolatom egészen egyedi volt. Már gimnazista koromban felvételiztem ide, amikor a West Side Story-ra készültek. Miklós Tibornak nagyon tetszettem, és be is akart válogatni a csapatba, de sajnos a gimnázium Szolnokon volt. Szüleim pedig fontosabbnak tartották tanulmányaimat. Igazuk volt.
Már táncos voltam és frissen felvett főiskolai hallgató, amikor 1986 nyarán részt vehettem a Jézus Krisztus Szupersztár produkcióban a szegedi Dóm téren. Nagyszerű produkció volt Szikora János rendezésében. Ugyanitt mutatták be Csemer Géza és Szakcsi Lakatos Béla Bestiák c. művét '88 nyarán. Akkor még 7000 néző tudott beülni az előadásokra. Szerepem nem volt túl nagy, de egy főiskolás ne válogasson! Kedves emlék számomra.
Mária főhadnagy - Raksányi, Fővárosi Operettszínház
Ez az az operett, amiben ténylegesen végigjártam a ranglétrát: először csak statisztálnom kellett és a kórus részeket énekelni, mint egyszerű jurátus. Aztán később megkaptam Raksányi szerepét, aki szintén jurátus, de szövege is van: ő jelenti be, hogy Bécsben kitört a forradalom. Végül a táncos komikust, Zwickli Tóbiást is rám osztották.
Raksányi szerepéhez egy kedves történet is járul:
Szerepem szerint nagy hévvel be kellett szaladnom a színpadra és a többi jurátusnak be kellett jelentenem a bécsi forradalom kitörését. A pontos szöveg ez volt:
Bonviván: - Raksányi, hogy kerülsz te ide?
Válasz: - Lóháton! Barátaim, Bécsben kitört a forradalom!
Az első nyilvános főpróbán Virágh Józsi volt a bonviván. Én nagyon izgultam, mert eleinte, főiskolásként azt gondoltam, hogy minden mondatomra figyel a világ, és ha valamit elrontok, akkor kirúgnak a pályáról. Épp ezért kellően rákészültem a szerepre, és szinte extázisban futottam be a színpadra, mire Virágh Józsi az ő sajátos módján megkérdezte:
- Raksányi! MIT CSINÁLSZ TE ITT?
Mire a válasz:- LÓHÁTON!
Csak egy pillanattal később jöttem rá, hogy ez bizony baki volt, de folytatni kellett:
-Barátaim! PÁRIZSBAN kitört a forradalom!
Mire Virágh: - NA ÉS BÉCSBEN MI TÖRTÉNT?
Én: - OTT IS!
Nem tudom, hogy jöttem ki a színpadról. Úgy éreztem, végem van, pedig lényegében nem én rontottam. Virágh Józsi elnézést kért, és mikor láttam, hogy nem dőlt össze a világ, már én is jót tudtam nevetni a dolgon.
1989.
Hello Dolly - Barnabás, Ódry Színpad
Vizsgaelőadás a Színművészeti főiskolán. Koreográfusként is jegyzem. Kazán István rendezése. Nagyon jókedvű munka volt, mint általában a főiskolán minden. Tényleg játék volt számunkra.
Ének az esőben – Cosmo Brown, Fővárosi Operettszínház
Ez már igazi főszerep! Annak rendje és módja szerint részt vettem egy meghallgatáson, ahol megfeleltettem. Ennek a szerepnek köszönhetem, hogy véglegesítettek az Operettszínházban és színész besorolású szerződést kaphattam. Az egyik kedvencemet, a sztepp táncot itt vígan művelhettem.
Kritika:
>> Ének és tehetség az esőben. Miért ne utánozhatná az élet a musicalt, és miért ne adhatna olyan lehetőséget néhány fiatalembernek a kiugrásra, mint mondjuk egy musicalben? Miért csak Hollywoodban és miért csak a harmincas években történhetett meg a csoda Cosmo Brownnal, / alias Bozsó Józseffel /, hogy felfigyel rá a világ? Hiszen az „álomgyárban” mit kellett tudnia egy jövendő sztárnak? Először is – a kötelező szerencse mellett – kitűnően táncolni, pazarul énekelni, jó színésznek lenni és ura lenni nem csak a színpadi helyzeteknek…
Ha megnézik a Fővárosi Operettszínházban a fiatal színészt, együtt hiszik majd velem, hogy ő „olyan”. Pont olyan, mint akit játszik… <<
{Pesti Műsor 1990. V. 2. }
>>Cosmo Brownt Németh Sándor oldalán többen is játszották a pesti Broadwayn, de Bozsó József valami olyat adott hozzá, amit eddig senki más. A mélyről jövő ragaszkodást, az önfeláldozásra is képes jó barátot. A darabbéli sztárért mindenre képes Mercutio-alakot. Két vödörbe gyömöszölt lábbal szteppelt, szinte cirkuszi clownként. Mindezt olyan könnyedén teszi, mintha legalábbis – mondjuk – két fillért kérne tőle valaki. És az elmaradhatatlan: a fergeteges táncban a - szaltó. Ez a szolnoki fiatalember ördögien tehetséges és természetes.<<
{Új Magyar Hírek 1992. április}
Chicago - Konferanszié, Ódry Színpad
Főiskolai vizsgaelőadás. Utolsó évesekként még hátra volt még egy, az utolsó vizsga, habár már többen főszerepeket játszottunk Budapest különböző színházaiban. Mégis nagy lelkesedéssel készültünk rá. Kazán István rendezése.
Mesél az operett / Gálaelőadás /, Fővárosi Operettszínház
Akkoriban az Operettben még repertoáron volt minden évben egy gálaműsor, amibe a társulat színe-java szerepelt. Nagyon jó volt arra is, hogy a fiatalokat „teszteljék”, és hogy összeszoktassák őket az idősebbekkel. Ezen az előadáson nekem is volt pár számom ugyanúgy musical, mint operett. Ennek alapján kaptam azután nagyobb szerepeket.
Csárdáskirálynő - Bóni gróf, Fővárosi Operettszínház
Az első táncoskomikusi szerepem mi is lehetne más, mint a Bóni. Még akkor nem tudtam, hogy olyan meghatározó lesz az életemben: ezután jegyeztek operett színészként, és mint látható a későbbiekben ez lett a „főfoglalkozásom”. Németh Sándor így jellemezte teljesítményemet: „Bedobtuk a mélyvízbe, és kiúszott.”
Mária főhadnagy - Zwickli Tóbiás, Fővárosi Operettszínház
Az énekkar és Raksányi után / lásd: 1988 / végre felkerültem a „ranglétra” legfelsőbb fokára és eljátszhattam itt is a táncoskomikusi szerepet, igaz, csak negyedik szereposztásban.
Cirkuszhercegnő - Schlumberger Tóni, Fővárosi Operettszínház
A Csárdáskirálynő után sorban kaptam a táncoskomikusi szerepeket. Ennek egyik fő állomása Schlumberger Tóni. Vámos László rendezése fantasztikus sikert aratott Németországban, Franciaországban egyaránt. Azóta is ezt a változatot játssza, ha játssza az Operettszínház.
Scribe: Egy pohár víz / koreográfia /, Győri Nemzeti Színház
Bor József volt ekkoriban a győri igazgató. Nagyon szerette volna, ha a főiskola után leszerződöm hozzá, de az Operett Színház ajánlata megelőzte. Ennek ellenére meghívott vendégnek a Csárdáskirálynőre, és ha már ott voltam, megkoreografáltatta velem ezt a darabot. Nagyon kellemes, nyugodt munka, Bor József pedig igazi „békebeli” színi direktor volt.
| Következő oldal » |